Legutóbbi posztomban direkt nem említettem, hogy hogyan jöttünk vissza a Bahamákról. Úgy, hogy eltöltöttünk még két napot Miami-ban!
Sajnos nem volt túl fényes az idő, első nap még esett is. Én nem is nagyon bántam, úgyis kellően leégtem az előző nap. Nos, Miami-ról annyit kell tudni, hogy amit mi annak hiszünk az valójában Miami Beach, ott van a sok strand, miegymás. Ez a rész egy földnyelven helyezkedik el egy-két kilométerre Miamitól. A két város között meg vannak kis szigetek, ahol a megakulákoknak vannak iszonyat nagy és giccses házai, sok. Ezek között hidakkal lehet közlekedni.
Miami Beach legjobb strandja a South Beach. Ez is olyan mint a filmekben, az izomagyúak ott gyúrnak a parton, a csajok nyomják a strandröpit, és még az öregek is görkoriznak. Bár ottlétünkkor nem volt túl nagy tömeg a rossz idő miatt. A strand mellett található az Ocean drive ami a legfontosabb sétány itt. A környék különlegessége hogy minden épület kb. egyszerre épült, a 30-as 40-es években. Ezért hívják a kerületet Art deco district-nek. Mivel megkéstem a poszttal és most sincs túl sok időm írni, inkább beszéljenek a képek.
Ja, és még egy furcsa dolgot elmesélek. Még csak pár órája voltunk Floridában, és épp buszoztunk a szállásunkra. Egy középkorú fekete hölgyre lettem figyelmes, aki bottal járt és volt nála egy nagy csomag ami jó magas volt. Egyszer csak mintha elindult volna a nő az ajtó felé és fel is borította a táskáját. Én persze rögtön ugrottam, hogy segítsek neki, fel is állítottam a bőröndjét. Erre szolid undorral az arcán rám néz és felháborodottan megkérdezi, hogy mit nyúlok én az ő cuccához. Alig jutottam szóhoz, de annyit azért elhabogtam, hogy csak segíteni szerettem volna. Miután visszaültem a helyemre vettem észre, hogy törölgeti a cuccát ott ahol megfogtam... LOL! Ezek szerint rasszizmus áldozata lettem :D
Apropó busz... a legtöbb NABI (ami félig magyar, mint tudjuk) és elég vicces. Jelezni például lehet a jól megszokott gombos módszerrel és egy zsinór meghúzásával is. Ugyanilyen módszer van egyébként Máltán is a 30-40 éves buszokon.
A legutóbbi poszt megjelenésének napján 80 egyedi látogatója és 151 oldalletöltése volt szerény kis blogomnak, amit köszönök szépen Nektek! Örülök, hogy ennyi embert érdekel, hogy mi történik velem és persze Ritával. Csak, hogy az érdeklődést fenntartsam, jelzem, hogy most hétvégén meg Washingtonban voltunk (nagyon fain volt) és egy-két napon belül érkezik egy poszt is erről.
