Endrus Menni Amerika

Jó régen nem írtam semmit a blogra, ideje alkotni valamit. 
A szüleim meglátogattak, itt voltak két hétig. Édesapám tartott néhány írástörténeti témájú előadást, értekezett egy kutatóval a Princeton egyetemről. Hétköznap New York-ba jártak városnézni, hétvégente viszont együtt utaztunk, először a Niagara vízeséshez és Torontóba.

Toronto Princetontól laza ~800 km-re van. Térképen nem tűnik soknak, de azért autókáztunk egy pár órát. A Niagara vízesés útba esett, de mivel már elég sötét volt mire odaértünk, csak visszafele néztük meg. Bár Kanadában van, sokban nem különbözik Toronto egy átlag amerikai nagyvárostól. Pont emiatt kissé unalmas is. Egyedül a CN Tower különlegesség, 553 méteres magasságával a világ legmagasabb épülete volt egészen a Burzs Kalifa megépítéséig. Elég jó föntről a panoráma.

Én nem mentem fel legfelülre, csak a kerek valamiig. Ott van egy rész ahol üveg a padló (lásd fent), jó buli. A lift jó gyorsan visz fel meg le, természetesen közben lehet a panorámában gyönyörködni. Csináltam egy videót lefele jövet, persze pont akkor merült le az akksi.

Persze van sok kellemes része a városnak, de akad kevésbé elegáns is. A furcsa, hogy nincsenek ezek messze egymástól. Meglepően sok oldtimer amerikai kocsit láttam, volt amit kissé fel is pimpeltek :P

Két napot töltöttünk el a városban, majd visszaindultunk az Egyesült Államokba. Mekkora mázli, hogy pont a határon van a vízesés. A kanadai oldalról jobb a panoráma, úgyhogy onnan nézelődtünk. Mondanom sem kell, hogy a hatalmas vízpermet-oszlop miatt nem lettek túl jók a képek. Amúgy frankón "esik az eső" a zuhatag közelében.

Nem is a magasság, hanem az a rengeteg víz a megdöbbentő. Talán ez a videó érzékelteti.

A határ konkrétan egy híd a víz fölött, ahonnan szintén elég jó a kilátás.

Visszafele úton megálltunk még Buffalo-ban, ugyanis az autópályáról láttuk, hogy van egy nagyon szép épület ott, mint később kiderült ez a városháza. 

Nem tudom, hogy a képen mennyire látni, de ez egy olyan art deco épület amin indián ábrákat is láthatunk. Talán a legszebb amit az USA-ban láttam. A poén, hogy ottlétünkkor egy kisebb sátras tüntetés folyt ami annak az országos demonstrációnak a része ami a Wall Street-nél kezdődött nemrég. Ollé. 
Szép város ez a Buffalo, csak nagyon kihalt, az 50-es évek óta a lakosok száma a felére csökkent. 

Pont akkor utaztunk amikor kezdett minden besárgulni, bepirosodni, bebarnulni, de még nem hullottak a levelek. Gyönyörű kilátásban volt részünk végig az út során. (Most épp havazik Princeton-ban).

Miami után elugrottunk egy hétvégére a fővárosba. 3 kollégámmal mentünk, kocsival, az út csak kb. 3,5 óra.

A Capitoliummal kezdtük a városnézést, mit ne mondjak elég impozáns épület. Kifejezetten szépnek azért nem mondanám, de rendben van. Mivel jó nagy és egy dombon van, a város sok pontjáról látható. Szerencsére belülről is látogatható, sőt még ingyenes tárlatvezetés is van. Így sikerült megtalálnunk Kossuth apánk mellszobrát, aki egyébként az egyetlen külföldi aki ilyennel rendelkezik ebben az épületben.

Mivel a parkolás közel lehetetlen, iszonyú drága, ráadásul este tízig kell fizetni, ezért felültünk egy turista buszra ami körbevitt minket a városban. Még Georgetown-ban is voltunk.
Természetesen voltunk a Fehér háznál is, ami egyébként elég nevetséges épület ahhoz képest, hogy az Egyesült Államok elnökének az otthona és az irodája egyben. De legalább láttunk előtte idióta (anticionista!) tüntetőt.

Szinte mindenhonnan lehet látni a "Monument"-tet (kvázi obeliszk), ami épp be volt zárva mert nemrég földrengés volt (amit mi is éreztünk Jersey-ben). Ja, mert, hogy ez üreges, fel lehet menni és van ott egy kilátó. Még lift is van. A "kilátó" tulajdonképpen oldalanként két kis fekete pötty az egész tetején, amitől úgy néz ki kicsit mint egy ku klux klános figura :D

Mint kiderült, valójában nem is olyan magas egy épület:

Láttuk az FBI épületét (jó ronda), a Nemzeti Katedrálist (ami gótikus, de nincs kétszáz éves), a Jefferson- ill. a Lincoln emlékműveket. De inkább beszéljenek a képek.

Ábrahám barátunk nagyon szép panorámában gyönyörködhet(ne), csak sajnos a Mirror pool-t épp felújítják, ezért víz épp nem volt:

Mint már korábban említettem, az amcsik szeretik a zászlajukat. Nagyon. Az alábbi képen elrejtettünk egyet. Tessék megfigyelni az utcán sétáló embert is.

Van egy háborús temető is Washingtonban, azt is megnéztük. Egyebek mellett (ez de morbid) J.F. Kennedy elnök is itt nyugszik. Meg kismillió katona, tipikus amerikai stílusban, végeláthatatlan sorokban.

Ami még ennél is szomorúbb, hogy Rita pár napja hazautazott... szóval mostantól egyedül tolom még három hónapot. Kezd is honvágyam lenni.
Még utoljára voltunk New York-ban, washingtoni látogatásunk után, Metropolitan múzeum, Grand Central pu. Rockefeller center, stb. Mindenképpen ki akartunk próbálni egy tipikus amerikai diner-t, találtunk is egyet a közelben, nagyon szép, de hamar megbántuk, hogy bementünk. Na mindegy.

Ja, és van egy új kocsim is, Kia Soul, elég baró.

Legutóbbi posztomban direkt nem említettem, hogy hogyan jöttünk vissza a Bahamákról. Úgy, hogy eltöltöttünk még két napot Miami-ban!

Sajnos nem volt túl fényes az idő, első nap még esett is. Én nem is nagyon bántam, úgyis kellően leégtem az előző nap. Nos, Miami-ról annyit kell tudni, hogy amit mi annak hiszünk az valójában Miami Beach, ott van a sok strand, miegymás. Ez a rész egy földnyelven helyezkedik el egy-két kilométerre Miamitól. A két város között meg vannak kis szigetek, ahol a megakulákoknak vannak iszonyat nagy és giccses házai, sok. Ezek között hidakkal lehet közlekedni.

Miami Beach legjobb strandja a South Beach. Ez is olyan mint a filmekben, az izomagyúak ott gyúrnak a parton, a csajok nyomják a strandröpit, és még az öregek is görkoriznak. Bár ottlétünkkor nem volt túl nagy tömeg a rossz idő miatt. A strand mellett található az Ocean drive ami a legfontosabb sétány itt. A környék különlegessége hogy minden épület kb. egyszerre épült, a 30-as 40-es években. Ezért hívják a kerületet Art deco district-nek. Mivel megkéstem a poszttal és most sincs túl sok időm írni, inkább beszéljenek a képek.

Ja, és még egy furcsa dolgot elmesélek. Még csak pár órája voltunk Floridában, és épp buszoztunk a szállásunkra. Egy középkorú fekete hölgyre lettem figyelmes, aki bottal járt és volt nála egy nagy csomag ami jó magas volt. Egyszer csak mintha elindult volna a nő az ajtó felé és fel is borította a táskáját. Én persze rögtön ugrottam, hogy segítsek neki, fel is állítottam a bőröndjét. Erre szolid undorral az arcán rám néz és felháborodottan megkérdezi, hogy mit nyúlok én az ő cuccához. Alig jutottam szóhoz, de annyit azért elhabogtam, hogy csak segíteni szerettem volna. Miután visszaültem a helyemre vettem észre, hogy törölgeti a cuccát ott ahol megfogtam... LOL! Ezek szerint rasszizmus áldozata lettem :D
Apropó busz... a legtöbb NABI (ami félig magyar, mint tudjuk) és elég vicces. Jelezni például lehet a jól megszokott gombos módszerrel és egy zsinór meghúzásával is. Ugyanilyen módszer van egyébként Máltán is a 30-40 éves buszokon.

A legutóbbi poszt megjelenésének napján 80 egyedi látogatója és 151 oldalletöltése volt szerény kis blogomnak, amit köszönök szépen Nektek! Örülök, hogy ennyi embert érdekel, hogy mi történik velem és persze Ritával. Csak, hogy az érdeklődést fenntartsam, jelzem, hogy most hétvégén meg Washingtonban voltunk (nagyon fain volt) és egy-két napon belül érkezik egy poszt is erről.

Itt a nyár vége, de még előtte tettünk egy jó nagy utazást Ritával, méghozzá átruccantunk a Bahamákra :)

Huh, kicsit meredek ötletnek tűnhet, de valójában nincs is olyan messze. Floridából hajóval pár óra alatt elérhető, szóval ezt az utat választottuk. Persze okosan mindent (repjegyek, hajó, szállás, stb.) jó előre lefoglaltunk, hogy pár nappal indulás előtt tudjuk meg, Irénke a Bahamákon söpör éppen végig. Volt is nagy matek, hogy fel tud-e szállni a gépünk, vagy esetleg útközben zuhan le, netán nem lesz hotelünk a szigeten. Utóbbi miatt annyira nem aggódtam, simán el lehet aludni a tengerparton :P

Elég annyi, hogy pont az utolsó gépekkel repültünk, később már nem lehetett aznap utazni. Jah, annyival még nehezítve volt a helyzet, hogy odafele washington-i átszállással mentünk, akkor voltunk a hurrikánhoz a legközelebb. Amúgy a felszálló repülőnk ablakából nagyon jól lehetett látni a Pentagont...

A hajó Fort Lauderdale-ből indult, szóval ott is eltöltöttünk egy napot, strandoltunk, miegymás. Elég baba. Akkor értettem meg, hogy mennyire jó dolog a meleg tenger.

A fenti képen baloldalt épphogy látszik egy kis elkerített rész a homokban. Na, ott teknős tojások vannak, ki volt írva, nem semmi. Amúgy ez a város kb 40 km-re északra van Miami-tól, és indul innen pár hajó a Karib-tengerre.

Sajnos a miénk nem volt olyan nagy mint a fenti képen, de azért még mindig a legnagyobb amin valaha utaztam. Volt rajta több étterem, bár, medence, sőt még egy kaszinó is.

A legfurcsább az egész hajóútban az a röpke pár óra volt amíg a tengeren kívül semmit sem lehetett látni magunk körül. Na, onnan nem tudtam volna kiúszni a partra. Amikor megérkeztünk Freeport-ba, Grand Bahama sziget legnagyobb kikötőjébe, már állt ott pár hasonszőrű hajó. Nagyon sokan berezeltek a hurrikán miatt, de a járatok vasárnap már rendesen közlekedtek. Na, mondjuk az egész sziget meglehetősen üres volt. Egy elég nagy hotelben aludtunk, mégis kb. csak 4 nyaralót láttunk magunkon kívül. Szinte privát strandunk volt.

A szobánk nagyon jó volt, még egy saját medencénk is volt a teraszon, kilátással a tengerre. A gyönyörű part mellett még egy komoly medence is volt, csúszdával, barlangban lévő bárral, pálmafákkal, hidakkal, stb.

És maga a tengerpart... a legjobb ahol valaha voltam. Tűző nap, fehér homok, pálmafák, meleg tengervíz, kellemes trópusi szél. Adja. Persze le is égtem kb mindenhol ahol nem gondolnám, hogy lehetséges.

Összefoglalva az egészet: nagyon jó volt. Egy kis videóval búcsúznék, talán átad valamit abból, hogy milyen is ott a hangulat. Azt hiszem eléggé élvezem ezt az amerikai munkát :D

Janóék épp itt vannak New York-ban két hétig, így szombaton és vasárnap is felugrottunk és egész hétvégén együtt jártuk a várost. Az alábbi kép Staten Island-en készült és senki sem tudja, hogy mi lehet a jó öreg barna papírzacskóban.

Első dolgunk volt, hogy felmenjünk az Empire State Building tetejére kicsit körülnézni. Mit ne mondjak, fantasztikus élmény volt, szerintem ilyen magasan még sose voltam, és nem mindennapi látványban volt részem.

Aztán voltunk a Guggenheim múzeumban is, de az kisebb csalódás volt, mert az állandó kiállításnak csak kis részét láthattuk, mert egy Lee Ufan nevű szerencsétlen "művész" fantasztikus alkotásaival volt tele az egész múzeum. Egy ilyen alkotás általában egy nagy darab kő volt esetleg némi vaslemez társaságában (pl. lásd itt).

Staten Island-re meg úgy kerültünk, hogy van egy nagyon jó (és furcsamód ingyenes) komp ami Manhattan déli csücskéből odavisz és az út során kiváló panorámában lehet részünk.

Miután visszatértünk dél-Manhattan-be, a Wall street közelében akadtunk erre az ismert szoborra, ami ha minden igaz a tőzsde jelképe.

Amerikában komoly gond a drog. A sok hippi, akik a hetvenes években mindenféle szerekkel éltek, kis szerencsével még most is élnek (tisztán) és netán gyerekeik is vannak. Na, nekik szól ez a reklám amit a metrón fotóztam. Elnézést a rossz minőségért, a teljes első mondat így szól: Everything's gone up since the 70's.

Eddigi legnagyobb kirándulásunkat tettük, fel északra egészen Bostonig. Az út kb. 5 óra kocsival, persze végig autópályán. Mondanom se kell, hogy többször majdnem balesetünk volt. Ezek az amcsik nem tudnak vezetni. Követési távolság 120-nál 3 méter aztán valaki meg satuzik egyet a belső sávban, no para. Amúgy 11-en mentünk összesen, 3 kocsival konvojban, az plusz fasza volt.

Ez a két kép Boston második legmagasabb épületének a tetején lévő kilátóból készült. Van itt egy rakás felhőkarcoló az üzleti negyedben, de rengeteg viktoriánus lakóház is.

Azért old school sportkocsikból is akad. Ez a Lamborghini és Ferrari együtt nagyon kívánkozott egy fotóért.
Amúgy Bostonban a helyi Szépművészeti múzeum és két egyetem, a Harvard illetve az MIT az igazán érdekes látnivaló. Meg persze maga a város is szép, érdemes egy sétát tenni.

Kihagyhatatlan egy szakmabelinek a Harvardos pózer kép, és ha már itt vagyunk, kell egy a Massachusetts Institute of Technology előtt is.

Tekintettel arra, hogy Princeton-tól elég messze van ez a város, egy egész hétvégét szántunk a kirándulásra. Szombaton bejártuk a belvárost és egy kedves kis teret találtunk, melynek a közepén egy szép nagy szobor állt. Na, vajon minek állított emléket? (help: a tér neve Liberty square)

A Boston Museum of Fine Arts-ról meg kell jegyezni, hogy itt van Párizs után a világon a legnagyobb Monet gyüjtemény pl. a ruen-i katedrálisról készült sorozat. Az egyiptomi gyüjteményük is egész jó, és még egy kevés maja ill. indián tárgyat is kiállítottak. A lenti kép a múzeum épületéről készült.

A végére még berakok egy képet a (majdnem) teljes társaságról és párat a városról. Ezen a hétvégén New York-ba megyünk megint, találkozunk Janóékkal, elit!

Nos, a blog.hu különféle technikai gondjai miatt nem tudtam megírni ezt a posztot korábban, elnézést.

A lényeg, hogy megint voltunk Philadelphiában (illetve Rita most először) és alaposan körbejártuk amit kellett. Ami talán a legfontosabb, hogy megnyaltuk a Liberty Bell-t (Szabadság Harang, lol).

Igazából persze nem, de azért jól néz ki. Hogy pontosan mi is ez a harang arról fogalmam sincs, de nagyon fontos jelkép ez az amerikaiaknak.

Philadelphia híres (itt legalábbis) az egyik specialitásukról, a Philly Cheese Steak-ről, ami kissé megtévesztő, mert amúgy egy szendvics. És annyira nem nagy szám. Mindenesetre egy jó helyen akartuk elfogyasztani, és sokan a Jim's-t ajánlották. Tényleg elég népszerű a, én még sosem láttam sorban állást étterem előtt.

És persze a sor bent is folytatódott. Közben iszonyat meleg volt, és majdnem éhen haltunk.

Ja igen, Rita mellett két kollégám van, egy német és egy szlovák srác, jó arcok.

Philly amúgy "veszélyes" környék, van egy csomó homokos. Konkrétan egyes utcatáblák a szivárvány színeiben pompáznak... nekünk sikerült találni mást is.

Én gyorsan jelzem, szexuális érdeklődésem nem változott. Olyannyira nem, hogy megtaláltuk a híres "love sign"-t, amiről nem tudtam, hogy itt van, és nem is kerestük, de belebotlottunk. És lehetett a vízben pancsizni is, juhé!

Philadelphiában egész csinos a városháza. Kb kétszáz éve épült és sikerült jól tájolni az utakat hozzá. Mellette van két templom, az egyik sima katolikus, a másik meg szabadkőműves (!), méghozzá jó nagy. Itt Amerikában sokkal kevésbé titkos társaság ez, állítólag vannak publikus üléseik is. Bevallottan komoly hatásuk volt az ország történelmére.

A fenti képen középen a szabadkőműves "templom".

Most egyelőre ennyi, még egy pár képet beteszek. Persze a mostani hétvégén se itthon evett minket a fene, egy sokkal nagyobb kirándulást tettünk, arról egy-két nap múlva írok.

Szombaton elmentünk Atlantic City-be, ami (nem meglepő módon) az Atlanti óceán partján van, de olyannyira, hogy a strand mellett közvetlenül emelkednek a sokemeletes kaszinóépületek. Merthogy a keleti parton itt van a legtöbb kaszinó, olyan a város mint egy kisebb Las Vegas.

Ezt a képet a Taj Mahal kaszinóban készítettem, és bár kissé sötét lett, talán visszaad valamit a határtalan giccsből amit ott láttunk. Ja, és a felbontás nem elég nagy ahhoz, hogy lássuk a terem végét, ami ugyanúgy tele van félkarú rablókkal, póker- vagy rulett asztalokkal, mint a terem eleje. Iszonyatosan nagy volt minden kaszinó ahol jártunk. Amúgy még a Ceasar's-ban és a Wild wild west-ben próbáltunk szerencsét... nem sok sikerrel.

Nos, ezeken a helyeken sem az ízléses belső volt a legfontosabb. Augustus császár szép nagy szobrától kezdve római templomig minden volt.
A vadnyugatos helyen az volt a poén, hogy belülről úgy nézett ki, mint ha a 19 század második felében egy nyugat-amerikai városkában sétálnánk. Persze a házak között mindenhol nyerőgépek, meg pókerasztalok voltak. Kis extra, hogy itt táncoló cowgirl-ök és egy koncert is volt. Az épület amúgy hatalmas, kb. Arena Plaza nagyságrend...

Szerencsére nem vertünk el sok pénzt, a hangulatot biztosan megérte.

Egyébként Atlantic City egyik legnagyobb látványossága maga a parti sétány, a Boardwalk, ahol a legtöbb kaszinó illetve az éjszakai élet van. Ez egy faburkolatú széles járda, ahol még hajnali háromkor is rengeteg ember volt. A strandon este szabadtéri szórakozóhelyek üzemelnek, van hangzavar bőven.

El is felejtettem írni, de napközben megint a Jersey Shore-on voltunk, jó volt, de kb. mint múltkor, szóval ezért nem tettem fel képet.
Egyelőre ennyi, de nemsokára ismét írok, mert a vasárnapot se otthon ülve töltöttük. Tessék kommentelni, várom a feedback-et.

Szerda este elmentünk Hoboken-be, ami New York mellett van, a Hudson folyó túloldalán.

Közvetlenül a vízparton van egy park, és aznap este mozifilmet vetítettek , mégpedig  a Social Network című egyébként nagyon jó alkotást. Sok más intern-nel együtt néztük meg. Ami különösen jó volt az egészben, hogy mindezt a csillagos ég alatt, Manhattan felhőkarcolóival a háttérben tehettük meg. Rengeteg ember gyűlt össze egyébként a parkban.

Ha már ott voltunk és éjszaka volt és az egyik srác hozta a nemrég vett iszonyat fullos Nikon tükörreflexes fényképezőgépét, akkor már fényfesteni is kéne, gondoltuk. Íme az egyik kép:

Valamit írnom kell a blogra, nehogy már ne legyen poszt egy hétig.

Nos, már több mint egy hónapja itt vagyok az USA-ban, ez az egyhatoda a teljes ittlétemnek. Még mindig nagyon tetszik az ország, tiszta amerika :D
Azért a honvágy is kezd gyötörni, pláne, hogy olvasok a nyári fesztiválokról, meg látom a barátok képeit a fácsén.

Volt most pénteken egy házibuli, a német barátaim szervezték. Black and white party-t akartak, mondom az őrült gyenge, legyen inkább Kamionosok és k..vák, az otthon úgyis menő. Hát itt is elég jól sikerült. De ami még fontosabb, megvolt az első fellépésem az USA-ban :D bár csak kb egy órát játszottam, és a táncparkett is a pincében volt. Amúgy volt két másik DJ, az övék volt a cucc is.

És egy kép Ritáról, Jakobról és rólam, Jakob volt az egyik házigazdánk. Neki nem sikerült választani a jelmezek közül, egyfajta keveréket adott elő. A sör persze csak a kamionos szerep hitelességének érdekében van a kezemben. Ja, és ez a 10. poszt :P

Szombaton elugrottunk egy kicsit Belmar-ba, ami Jersey Shore-on van. Így hívják New Jersey állam tengerpartját. Azaz óceánpartját inkább.

Kora délután egy egyetemi öregdiák találkozóra mentünk jó sokan, mert az egyik kolléga a Rutgers egyetemen végzett és elhívott miket. Jó buli volt, kaptunk Rutgers-es poharat, ami ha hideg piát öntünk bele piros színű lesz.

A Siemens-nél van egy szép szokás, hogy az új internekért kimennek a régiek a reptérre. Én is kimentem egy német srácért pénteken, és másnap már jött is velünk bulizni. A fenti képen ő van Rita és köztem.

Na de egy kicsit a beach-ről... először voltam óceánparton, komoly buli. A víz hideg volt és nem épp kristálytiszta, Jersey Shore nem egy Cote d'Azure, de jó. Életemben nem fürödtem még ekkora hullámokban, komolyan néha már para volt :D akadt is jó pár szörfös.

Apropó Jersey Shore, ez csak a part neve, nem összekeverendő az MTV-n futó sorozattal. A helyiek eléggé szégyellik a szereplőket :D

Még valami: nemrég tudtam meg, hogy hazánk híres szülötte (és gimnáziumom diákja) Neumann János a Princetoni Egyetemen tanított és itt, a városi temetőben van végső nyughelye. Vasárnap meglátogattuk, egyszerű amerikai stílusú sírja van, rajta amerikai zászlóval.
Majd kerítünk rá egy magyart is.

Lecseréltem a régi fos kocsimat egy jobbra! Íme:

Ugye tudjuk, hogy milyen ratyi kocsim volt ezelőtt. Ronda volt, gyenge motorral, de legalább zabálta a benzint, nem volt benne központi zár, se riasztó, se elektromos ablak, úthibákon rázott mint állat, miközben kanyarban állandó halálfélelmem volt, a hifije meg úgy szólt mint egy Sokol rádió.

Ehhez képest ez az új kocsi egy megváltás. Még mindig nem túl fenyegető, de legalább fekete ;) Amúgy ez is egy Chevy, mégpedig Cobalt.
Nagyobb is, erősebb motorral, alacsonyabb fogyasztással. Pályán kb 5 lityit eszik a computer szerint, pedig ilyen ritka szar amcsi benzint kap. Hja, amcsi benzin: kb egy dollár literje, de szar is, mint állat. A "regular" (általános) benya 87 oktán számmal büszkélkedhet, de a hiper-ultra-plus is csak 93-mal :D LOL.

Amúgy a poszt írása közben fincsi Rolling Rock sört kortyolgatok. Ebből 18 üveg volt 14 dollár, azaz kb. 140 forint egy darab. Igaz, csak 335 ml van benne, de sztem így is baráti. Ha valaki nem ismerné:

235 éves lett az Egyesült Államok! Boldog szülinapot neki.

Minden évben július 4.-én van ez a remek szülinap (aki esetleg nem tudná), és idén úgy gondoltam, hogy New York City lenne az ideális hely az ünneplésre. Ha már ott vagyunk, akkor meg körül is nézünk egy kicsit. Az alábbi kép egyébként nem sokkal a tűzijáték előtt készült.

A városnézést Lower Manhattan-ben kezdtük (Rita, Pál - egy másik magyar intern a Siemens-nél és én), A World Trade Center-től a Broadway-en haladva mentünk el egészen a Wall street-ig. Ez az utca tetszett talán a legjobban, 80-100 éves felhőkarcolók iszonyat sűrűn, filmekből jól ismert részletek, jól néz ki. Az alábbi kép (gyengébbek kedvéért) a new york-i tőzsde épülete. Alatta például a George Washington Memorial épületéről van néhány kép (belülről is).

Ezután végigsétáltunk a Wall streeten egészen az East river-ig. A partról nagyon szép panoráma tárult elénk, Brooklyn ill. a hasonló nevű híd látszik elég jól innen. A képen Pál látható mellettem (a Fanta nem fizetett :S).

Ezek után metróra ültünk és szépen elmentünk a Time square-ig. Mit ne mondjak, elég komoly hely. Kissé sűrűn vannak a népek, de még sűrűbben vannak a LED reklámok, mindenhol.

Itt láttunk egyedül némi parádét július negyedikével kapcsolatban. Voltak csinos amcsi-színes koris lányok...

...illetve kevésbé csinos naked cowgirl :D

Innen elsétáltunk a Central Park közepéig (nagyon brutál táv - pláne a dög melegben). Nagyon komoly ez a park, igencsak feldobja a várost. Olyasmi mint nekünk a Margit-sziget, csak több az ember, nagyobb és nem sziget :)

Itt összefutottunk más gyakornokokkal, ismerősökkel, és együtt folytattuk a napot. Az egyik csajnak a pasija Manhattan-ben lakik (6th ave & 33rd street - elég jó hely) és meghívott mindenkit tűzijátékot nézni magához. Így kerültünk egy huszonöt emeletes ház tetejére, két háztömbnyire az Empire State Building-től. Mondanom se kell, gyönyörű volt a kilátás. A tűzijáték csak egy kis extra volt mindehhez (a legelső kép is itt készült).

Egyszóval: AWESOME!! Tényleg nagyon komoly élmény volt, a képek és a videók se adják vissza teljesen.

A tűzijáték után még elmentünk megnézni a Time Square-t este, pont ugyan olyan világos volt, mint nappal :P

Még egy pár képet közlök itt, jók ezek is. Nemsokára ismét jelentkezem egy nagyon jó hírrel!

Vasárnap este megérkezett Rita! Kimentem érte a reptérre (JFK) és lőttem pár fotót útközben.

Annyit kell tudni, hogy nem vezethetek New York városában, mert a biztosításom oda nem szól (állat mód vezetnek az emberek), tehát Jersey City-ben leraktam a kocsit, és metróval mentem ki a reptérre. Ez a kis metrózás laza másfél óra volt, ami nem is sok, hiszen majdnem ennyit álltam is a dugóban előtte. No para.

A World Trade Centernél át kellett szállnom és ehhez muszáj volt feljönni az utcára, de persze megéri. Amikor én jöttem ide, akkor is ugyanígy jöttem, csak akkor le volt merülve a fényképező sajnos. Nos, WTC igazából lassan tíz éve nincs (ill. elég hiányos) szóval csak építkezés van a helyén. Így is nagyon látványos, sajnos a képek nem adják vissza a hihetetlen érzést. Július 4.-én (függetlenség napja) megyünk NYC-be megint, majd akkor rendesen körbefotózok mindent.

Ma pedig Ritával elmentünk a Princeton University campusába, kicsit körülnézni. Ennyire szép egyetemet még nem láttam, nem hogy élőben, de képeken se. Régi, britt neogótikus stílusban készült épületek, gyönyörű park... jó lehet itt tanulni. Persze nem szabad kifelejteni a campus állandó lakóit, a jópár mókust és vadnyulat sem. Előbbiből sikerült egyet közelről lencsevégre kapni.

(Az első, vicces képet egy fagyizóban csináltam, egy görbe tükör előtt, ami a harmincas években készült és egy "funny-ház"-ban volt, vagy mi.)

Kétségbeesett lakáskeresésemet siker koronázta, úgyhogy nem kell a híd alatt (esetleg a kocsimban) aludnom.

Tényleg vicces, hogy az amerikaiak, miután feladtak egy hirdetést, nem veszik fel a telefont és nem válaszolnak e-mailekre. Illetve ketten írtak vissza, csak azok "fontos üzleti ügy miatt" Nigériában tartózkodtak (érdekes egybeesés) és szerették volna előre megkapni a pénzt postán. Aha, a maci f@szát (párdon). A lényeg, nem volt egyszerű a helyzet.

Nos, amit találtam végül is nem hirdetés útján sikerült, hanem egy másik intern lakott itt előttem, nemrég ment el és ő írta róla. A "főbérlőm" (landlord) egy kínai csávó, úgy hívják Leo, és meglehetősen jó arc (sőt!).

Nem a legolcsóbb megoldást sikerült találnom, abból a pénzből amit én itt egy szobáért kifizetek, otthon a Rózsadomb tetején egy 60-70 négyzetméteres fullos lakást bérelhetnék. És ez teljesen komoly. New Jersey drága állam. Ami viszont nagy zsír, hogy kb 2.5 mérföldre vagyok a Siemens-től (ha még nem írtam volna, vagy a gyengébbek kedvéért: ott dolgozom), tehát nem kell naponta 2-3 órát a dugóban üldögélnem a US 1-on. Ugyanis elég sok kollégám 10-15 mérföldről jár be és ők megtapasztalják minden nap, milyen is egy jó kis dugó Amerikában.

A környék, ahol élek egy tipikus amerikai kertvárosi hely. Elég sok család lakik itt, és persze egy rakás mókus, őz, sas, stb. Ez az állam olyan mint egy állatkert. Tegnap voltam Trenton-ban Social Security Number-t intézni (ez valami jó dolog és kell a melóhoz) és amikor jöttem haza, az autópálya behajtóján meg kellett állni, mert egy egész vadliba (vagy -kacsa, mittom) család masírozott át az autó előtt, no para. Amúgy Trenton egy gusztustalan hely (New Jersey fővárosa), minden sarkon attól paráztam, hogy megkéselnek. Állítólag az összes bűncselekmény 90 %-át itt követik el az államban.

Na, és akkor elég a szövegből, ugyanis egy kép többet mond ezer szónál, én meg most tolok ide 10 képet, szal. Ja, és magyar idő szerint én már egy évvel vénebb vagyok (itt még nem), holnap érkezik a legszebb szülinapi ajándék, már nagyon várom. Nemsokára jelentkezem!

Na, hát már több mint egy hete esz engem a fene itt Amerikában. Túl vagyok az első héten a melóban is, és azt kell, hogy mondjam, jobban érzem magam mint hittem volna.

Az egyetlen para a szituban az, hogy még mindig nem sikerült kecót találnom. Ez azért vicces, mert pár napon belül lejár a hotelfoglalásom, és aztán fizethetek egy vagyont, vagy alszom a kis kocsimban :P

Van egy (igazából kurva sok) furcsa szokása az amerikaiaknak, hogy basznak felvenni a telefont. Meg persze az e-mail-ekre se válaszolnak nagyon. Eszméletlen durva, hogy találtam egy csomó ígéretes hirdetést, és felhívtam a telefonszámokat vagy tízmilliószor, és basztak felvenni. Igazából már az egyenlegem felét elköltöttem arra, hogy a hangpostával beszélgetek... :S na mindegy.

Még egy kicsit furcsa dolog, hogy itt KÖTELEZŐ jattolni minden pincért, még akkor is, ha nem csinált konkrétan semmit se. Általában 15-20%-ot várnak el, és ha csak 10%-ot adsz az azt jelenti, hogy annyira rossznak érzed a kiszolgálást mint ha valamilyen nyóckeres késdobálóban kifognád a dzsippó pincérlány havibaját. Itt a hotelben van reggeli a szobához, amiért én mondjuk egy büdös centet se fizetek és konkrétan büfé van, tehát minden kaját magamnak szedek, viszont 2-3 zöldhasút muszáj adni a pincérnek. És ezt amúgy első alkalommal nagyon finoman érzékeltette is. De ami kicsit parásabb, hogy egyik nap elmentünk sörözni egy bárba Princeton belvárosában. Nálam nem nagyon volt cash, viszont bankkártyával lehet fizetni, szal no para. Csak annyi az egész, hogy van egy 10 dolláros minimum. Nos én vettem pár sört, mert épp az én köröm volt, és 8 dollárt kellett volna fizetnem, és mondtam a csaposnak (mert persze pincér nem volt), hogy a maradék két dollárt akkor tekintse jattnak, ő meg beleegyezett. Kb 10 perccel később odarángatott egy másik csapos a pulthoz, hogy én hogy képzelem, hogy nem adok jattot, menjek a faszba (frankón ordibált) és azon nyomban írjak valamennyit a nyugtára (itt ha kártyával fizetsz, csak rá kell írni valamit a papírra). Hiába magyaráztam, hogy 25%-kal többet fizettem, addig nem hagyott békén míg rá nem írtam még 15%-ot... mondhatom kurvajó.

Na, mindegy, egy kis öröm a mai poszt végére: úgy tűnik egész érdekes dolgokat írok, a legutóbbi poszt megjelenésének napján 149 oldalletöltése és 64 egyéni látogatója volt fantasztikus blogomnak. Köszi mindenkinek!

És végül, hogy valami kép is legyen ma, tolok kettőt a hotelszobámról. Egész faszán el lehet itt hesszelni amúgy.

Nos, most hétfőn megkaptam életem első kocsiját. Igaz, hogy csak bérautó, de hát csak én használom, és kb 40 mérföld volt benne amikor megkaptam. Szóval még bejáratós.

Na, hát előröl nem túl fenyegető, az tuti (btw, a háttérben a munkahelyem van). De persze hátulról se.

Azt is mondhatnánk, hogy kevés ilyen ronda autó van :D jól ráb...tam. Sajnos nem lehet választani, azt kapja az ember amit adnak. De azért elég elszomorító, hogy van aki Dodge Caliber-t kapott. Ráadásul még riasztó és központi zár sincs ebben a f.sban. Amúgy automata váltós, és klíma azért van. De elektromos ablak nincs, lol. Ránézésre még azt is nehéz elhinni, hogy 14"-os kerekei vannak. Na mindegy, ez itt a legkisebb autó, otthon simán eladják "családi" autónak.

Amúgy ezen a héten már dolgoztam is, abszolút tipikus amerikai íróasztalom van, kissé ingerszegénynek tűnhet (legalább tudok a melóra koncentrálni), de amúgy összességében jó fless a hely, és kellemes a munkakörnyezet. Ja, és nagyon kényelmes a szék...

Tettem egy kis kiruccanást a belvárosba, voltam a Nassau streeten (ez kb. a fő utca), meg benéztem az egyetem campusába... elég baba mindkettő. Konkrétan két mókussal is találkoztam a campuson, az egyiket majdnem meg is tudtam simogatni, nem volt túl félős. A többit mindenki képzelje el a képek alapján.

Tegnap elugrottam 3 német haverral (ők is intern-ek) Philadelphiába egy fél napra (sör hét volt). Elég jó hely az is... vannak felhőkarcolók, de kis téglaházak is. Nagyon nem erőltettük a városnézést, úgyis sokat megyünk még oda, alig egy óra az út kocsival. Ja, kocsik... itt minden autó eszméletlenül nagy, de hogy minek, azt nem tudom. Nincs bennük sokkal több hely, csak valahogy nem érzik szükségét annak, hogy jól kihasználják a helyet. Az utak is nagyon szélesek, de iszonyat lassan lehet csak autózni. Egy háromsávos autópályán 55 mérföldes sebesség kicsit para sztem. Állítólag ez mind azért van, mert itt senki se tud vezetni, aztán így is annyi a baleset mint állat. A közlekedési táblák is full szarok. Nem jelek vannak hanem mindent kiírnak, hogy nehogy bármit meg kelljen tanulni. De mondjuk egy balra kanyart, vagy egy visszafordulást csinálni nem egyszerű, mert kb mindenhol tilos. Pirosnál viszont lehet jobbra kis ívben kanyarodni :D

Ja, és ezek az amcsik nagyon erőltetik a patriotizmust. Kb mindenhol zászlók vannak, weird.

Na, most kb ennyi, itt van néhány kép. Holnap lesz az első napom a cégnél, és ha minden ok, kapok egy kocsit is végre :)

(Ja és tudja valaki, hogy miért száll fel gőz a járdából kijövő csőből? A kommentelők között 10 perces nyeremény skypeolást sorsolok ki :D)

Innen lefele meg a philadelphiai képek vannak:

Nos, sikerült landolni a lehetőségek hazájában.

Sajnos a fényképező akksija lemerült idő előtt, így New York-ról nem tudtam (még) képeket lőni. Persze javarészt a metróban voltam, viszont a World Trade Centernél (vagy inkább a helyénél) sétálgattam kicsit és hát... őőő It was awesome! Tényleg nagyon komoly Manhattan, nehéz leírni szavakkal. Meg is lepődtem, hogy ennyire tetszik.

Amúgy az USA nagyjából olyan mint a filmekben, egyelőre nagy meglepetés nem ért. Nagyjából minden iszonyat nagy, nagyok a távolságok, nagyok az autók, nagyok a hamburgerek :)
Egyelőre nincs még autóm, szóval a szálloda rabja vagyok... gyalog nem sok helyre lehet eljutni, Princetonban meg nincs tömegközlekedés, pedig 30 000 ember lakik itt. Mindenesetre kicsit sétálgattam, és nagyon bejön a hely. Szép rendezett minden, a klíma és a környezet meg ugyan az, mint otthon.

Pár képet lőttem, remélem valamit átad a hangulatból.

 
Láttam egy építkezést is, ez is mint a filmekben, pláne a lakókocsis iroda :D